Vastag pulcsiban forró italokat markolászni a borús és hideg téli estén, ó de csodás! Főleg, ha az 100%-ig a te kezed munkája. Persze van mikor a meleg tejbe öntött bolti por is teljesen kielégítő, most azonban valami nagyon fullosra vágytam. A Pinterestet és az Instagramot elárasztották a gyönyörűbbnél gyönyörűbb bögrék pillecukorral, karamellával és persze forró csokival, így egy régi vágyamat, hogy házi pillecukrot készítsek, végre kiélhettem. Ne féljetek, baromi egyszerű!
Hozzávalók:
Pillecukorhoz (kb 10 vastagabb szelet):
30 dkg cukor
1 dl víz
1 zacskó zselatin (20g)
6 evőkanál hideg víz
kevés étkezési keményítő a hempergetéshez
fél dl olaj
Forró csokihoz (4 bögre):
fél liter tej
3 dl magas zsírtartalmú tejszín
2 tábla magas kakaótartalmú étcsokoládé
3 evőkanál cukrozatlan holland kakaópor
negyed teáskanál gyömbér
negyed teáskanál fahéj
negyed teáskanál füstölt cayenne
1 csipet só
A pillecukor elkészítése igazából pofonegyszerű. Én sem hittem el, és kapásból az első adagot úgy ahogy van, elrontottam, mivel zselatin helyett az ugyanolyan tasakos, és konyhapulton lévő nátrium-benzoátot öntöttem bele, és csodálkoztam, hogy miért nem kezd el sűrűsödni. Emberek! A nátrium-benzoát nem jó hozzá! Nézzétek meg mit rakoltok a robotgépbe, mielőtt beleöntitek! Szóval az első adag ment is a kukába. A második (és most vegyük úgy, hogy igazából ez volt a valódi első próbálkozás) azonban tökéletes lett. Nem hittem a szememnek. Pontosan ugyanolyan, mint a békebeli pillecukor. Sajnos a munkafolymatokat nem sikerült dokumentálnom, mivel gyorsan kell dolgozni közben. Ezt a leírással próbálom pótolni.
Első lépésként a 30 dkg cukrot (mindegy hogy por vagy kristály) 1 dl víz tásaságában felrakom egy lábosba főni, cukorszirupot készítek belőle. Magyarul nagyon alacsony fokozaton folyamatos kevergetés mellett egy szirup állagú áttetsző folyadékot főzök. Ez a forrástól számított 3-4 percben következik be. Fontos hogy ne grillázst készítsünk, magyarul a cukornak nem szabad megbarnulnia, ezért a legalacsonyabb fokozaton főzzük. És persze tényleg kevergessük becsülettel. Apró kis buborékokkal fog forrni, nagyon kis cuki látvány. Más receptek írják, hogy 2 evőkanál mézet is tegyünk bele és úgy készítsük el a szirupunkat. Az első és elrontott alkalommal én is tettem bele, és nagyon nem tetszett az íze, így ezt én kihagytam.
Még a főzőcske előtt bekészítettem a robotgépbe a zacskó zselatint (!!!) 6 evőkanál hideg víz társaságában. Ha ízesíteni akarjünk, akkor az aromát vagy szinezéket helyettesítsük be a hideg víz helyére. Mivel nekem a célom csupán egy forró csokiba pakolt nyalánkság volt, így "íz nélkül" csak natúran volt szükségem rá. De bárminemű szörpöt, folyékonyabb lekvárt, aromát nagyon szépen bele lehet dolgozni. Fontos, hogy ne tortazselét használjunk, hanem rendes zselatin granulátumot, vagy lapzselatint. Különben nem fog a pillecukrunk megszilárdulni.
A kész szirupból kb. 3-4 evőkanálnyit a robotgépbe tett zselatinhoz kanalozok, majd beindítom a gépet közepes fokozaton. Ezután miközben a gép dolgozik, vékony sugárban elkezdem a cukorszirupot hozzácsorgatni. Ha az összeset hozzáadtam, felkapcsolom a robotgépet maximum fokozatra és 10-12 percig hagyom, hagy dolgozzon. Ezalatt az idő alatt a habverő fejek rengeteg levegőt fognak beledolgozni a krémünkbe és nagyon habos, fényes, ragacsos állagú dolgot fogunk kapni.
Miközben még dolgozik a gép, két sütőpapírt kiolajozunk (semleges ízű olajjal) egy műanyag doboz aljára fektetjük, belekanalazzuk a nagyon sűrű, nagyon nyúlós és ragacsos krémünket, majd a telejét szintén olajos sütőpapírral lefedjük. Erre azért van szükség, mert olaj és sütőpapír nélkül gyakorlatilag levakarhatatlan lenne a műanyag dobozról, így viszont egyszerűen ki tudjuk venni a formából. 
Hideg helyre tesszük és hagyjuk hogy 1-2 óra alatt megszilárduljon. Amint megszilárdult, húzzuk le a tetejéről a sütőpapírt és mielőtt még kiborítanánk, a felszínét étkezési keményítővel "masszírozzuk" át, hogy ne ragadjon a munkapulthoz. Utána kiboríthatjuk, és az aljáról is lehúzhatjuk a sütőpapírt, és ismételjük meg itt is a keményítős kényeztetést. 
Ez után konyhai ollóval vagy sütikiszúróval már bátran barbárkodhatunk a pillecukron csak arra figyeljünk, hogy az oldalakat is keményítőzzük be, különben összeragadnak. Néhány recept szerint a keményítőhöz adjuk porcukrot, hogy édesebb legyen a külseje, de nekem az a módszer már túl sok volt. Ha megforgattuk a kész pillecukrokat egy szűrőben rázzuk át, hogy a felesleges keményítő lejöjjön a felszínéről és ne annak az íze legyen a domináns. 
Tudom hogy igazából indokolatlanul sokat írtam róla, de szerintem ez pont az a recept, ami sok kérdést vet föl, ezért inkább pontosan, részletezőbbre vettem a formát, nehogy hiba csússzon a gépezetbe. Amúgy száraz helyen 1-2 hónapig simán eláll, de addig úgy se fog kitartani.
A forró csoki már egy rövidebb téma. A tejet és tejszínt összemelegítjük, majd hozzáadjuk a csokoládét és a fűszereket. Kicsit hagyjuk hogy az ízek "összerottyanjanak" és kész is a mennyei krémes forró csokoládénk. A bögrébe a forró csokira ráhalmozzuk a pille cukrot és csokireszelékkel szórjuk meg. Már is kész a szorongatni való téli tenyér- és szívmelengető finomság.
Ezekkel az alapreceptekkel mát bátran lehet kezdeni valamit! Alakítsátok őket a saját ízlésetek szerint, variáljátok és ha van kedvetek, kérdezettek, vagy osszátok meg a facebook oldalon!
Főzzétek, egyétek, lájkoljátok!
